Mért zaklat egy nő egy másik nőt? Főleg, hogy a zaklatott azt sem tudta, hogy egyáltalán létezik? Mit tett a Rendőrség és mit a magánnyomozó? És milyen, amikor zaklató és zaklatott szemtől szemben állnak egymással? Ezeket a kérdéseket válaszoljuk meg Krisztinával a Ki-Hallgatás 3. részében A történet szempontjából fontos Krisztina előélete. Eredetileg óvónőként dolgozott, majd a zaklatás kezdete előtt három évvel általános iskolai tanárként helyezkedett el (01.00). eleinte nem is tudatosodott bennne, hogy zaklatás áldozatává vált (01:30) és nyíltan mesél azokról az eseményekről, amelyek világossá tették számára, hogy mégis azzá lett. A történtek miatt szégyellte magát (03:20), főleg, amikor a munkahelyén is megtalálta zaklatója (03:45). Ekkor futott be az első telefonhívás, ami alatt a zaklató megígérte Krisztinának, hogy megtalálja a családját! (04:30) És fordult a Rendőrséghez, hogy segítséget kérjen (05:57), de „annyira semmi ez az ügy…” (06:40) Krisztina őszintén elmondja, hogyan élte meg ezt a helyzetet (07:00) és azt, ahogyan a paranoia kezdett úrrá lenni rajta (08:10). Ezen a ponton kapcsolódtam be az ügybe (09:05) és kezdtünk együtt gondolkodni… (10:20) Majd szemtől szembe került a zaklatójával (12:05). Krisztina alig tudta kezelni, hogy egy másik nő, egy csecsemővel a karján szinte megtámadta. De kiderült, hogy a zaklatónak nem is vele volt problémája (14:12). Miután tisztázódott a zaklató kiléte, Krisztina ismét visszament a Rendőrségre, ahol korántsem azt a választ kapta, amire számított (15:50). S hogy milyen érzések uralkodtak Krisztinában? Arra is fény derül (16:26), de valahol megnyugtatta, hogy az egész helyzet pusztán a zaklató fejében létezett (16:46). De ennek ellenére a mai napig eszébe jut az eset és még mindig nem érti, hogyan keveredhetett bele. (Vágány Sándor - www.nyomozosuli.hu)