A szenvedés a legprivátabb tapasztalatunk, mégis nagyban meghatározzák a társadalmi körülmények. A félelemre épülő, negatív társadalmi integráció például megágyaz a generalizált szorongásnak, a szenvedés kiüresedése és a tulajdonlás kudarca a depressziónak, az egyének eldologiasodása pedig az addikciónak. Az emberi szenvedést leíró nyelvezet a pszichológiai, biomedikális szakértői nyelvbe kerül át, és nem veszi számításba azok társadalmi okait. A változás lehetősége azonban mindig ott van: még ha egy elidgenedett világba növünk is bele, attól még nem csökken a vágy, hogy értelemteli kapcsolatokat létesítsünk. Sik Domonkos szociológussal Czabán Samu beszélget arról, hogyan lehetne válaszokat adni a modern szenvedésre.