„– Tudom, hogy jó munkaerő vagyok, s meg is szoktam kapni mindenütt a maximális bért. De én mozgalmi ember vagyok, ez a természetem s nem tudom megállni, hogy szót ne emeljek a munkástársaimért, a velem egyszakmájúakért csakúgy, mint az asszonyokért és a gyerekekért. Ön nagyon jól tudja, hogy gyönge asszonyok is dolgoznak a gyárban és tizenegy-tizenkét éves gyerekek is és ezek annyit sem keresnek, hogy elegendő kenyeret vehetnének maguknak. Vannak itt bent egész családok, az apa, a felesége, a lányai és a fiai. Hideg koszton élnek s ott kint laknak a kunyhókban, mint a koldusok. S ilyenekkel van tele minden gyár, s én úgy érzem, kötelességem szót emelnem értük, s nekünk, intelligensebb munkásoknak még áldozatot is kötelességünk hozni értük.
– Nekem pedig az a kötelességem, hogy kiadjam a könyvét. – Oda se nézett már a másik emberre, kétszer megnyomta az asztalon levő csengő gombját."

Kassák Lajos ANGYALFÖLD című regényét Erlich Gábor intermédia művész olvassa fel.