A vezikulák mindenhol ott vannak, sőt Magyarország vezikula nagyhatalom Hollandia után! Megtalálhatók minden biológiai folyadékban, az óceánvízben, a sörben, a könnycseppben és a vizeletben is. Stabilak, aprók és a jövő gyógyszereinek aranybányáját képezhetik. De mi is a vezikula pontosan? Mi a szerepük ezeknek a sejtek által kibocsátott nanométernyi részecskéknek, biológiai "csomagoknak", és miért olyan fontosak a modern orvoslás és a gyógyszerek jövőjét illetően? Minden korát megelőző, még cáfolható felfedezés vagy elmélet a maga idejében az aktuális tudományág képviselőneik kereszttűzébe került bizonyíhatóságának kétsége végett. Így volt ez Semmelweis Ignácz-cal is a "hullaméreg" és a gyermekágyi láz vélt kapcsolata miatt bevezett klórmészoldatos kézmosás kapcsán is, vagy említhetjük akár a kvantumfizika tudományát, amely négy évtizeden át szimpla filozófiaként vagy legrosszabb esetben akár áltudományként volt megítélve. Mára azonban előbbi az "anyák megmentője" néven írta be magát a történelembe, utóbbi kapcsán pedig fizikai Nobel-díjat osztottak ki. Az 50-es években nem volt ez másképp a vezikulákkal sem, amelyeket akkor még vérlemezke pornak hívtak, de számtalanszor tekintették mikroszkóp-zajnak. Mára azonban már bebizonyosott: Egy ősi sejtkommunikációs útvonalról van szó, amely évmilliárdokkal ezelőtt jelent meg a vírusokkal egyidőben, amelyek maguk is felhasználták a vezikulákat a saját céljaikra. A modern tudomány azonban saját malmára hajtva a vezikulák képességeit képesek megállítani a daganatos sejteket mindenféle toxikus mellékhatás nélkül. Vendégünk Dr. Kvell Krisztián, a PTE Gyógyszerésztudományi Kar Gyógyszerészi Biotechnológia Intézetének igazgatóhelyettese, egyetemi docens.