Sokszor elmondtam a barátokkal és ismerősökkel folytatott laza beszélgetések alkalmából, hogy a szlovén egészségügy perfektnek mondható: minden biztosított személynek szinte mindent szavatol, elérhetők a kezelések, beavatkozások, gyógyszerek és terápiák. Csupán egy nagy szépséghibája van: a hosszú várási idők. Jó napot kívánok, a kedves hallgatóknak, akik bizonyára egyetértenek velem, hogy amikor baj ér bennünket, a megoldást a lehető legrövidebb időn belül akarjuk. És ha ez a baj fájdalommal jár, s a kortizol még egy lapáttal rátesz a türelmetlenségünkre, no, ilyenkor bizony kígyót-békát hányunk az egészségügyi rendszerre, amely a több tízéves biztosítás fizetése ellenére megvárakoztat minket. Várni kell mindenre, kivéve az akut állapotok esetén, amikor a beteg élete forog kockán. Azonban a munkaképtelenség sokkal előbb beáll, s a várás miatt is sokan betegállományba kerültek, kerülnek, és hetekig, hónapokig várják, hogy sorra vegyék őket a következő vizsgálatra, amely alapul szolgál a részleges vagy végleges diagnózis felállításához. Az, hogy valaki otthon van, az eleinte a munkáltatót, harminc nap után pedig az egészségpénztárt terheli. Az Országos Egészségbiztosító (ZZZS) táppénz költségei 2019-ben 380 millió eurót tettek ki, 2024-ben már meghaladták a 630 milliót, az idén már több mint 700 milliós kiadásra számítanak. A törvénymódosítást javasolják, hiszen Szlovénia az egyetlen EU-s tagállam, ahol a dolgozók korlátlan ideig lehetnek betegállományban. A statisztika szerint több mint tízezren egy évnél hosszabb ideig vannak táppénzen, 1500 személy már három éve nem dolgozik, az abszolút csúcsot pedig az a páciens tartja, aki már 14 éve betegállományban van, és megjár neki a biztosító által szavatolt jövedelempótlék.A ZZZS vezetősége nem a betegjogok csorbítását akarják, hanem a dolgok rendezését. A betegnek az orvos eddig is utasításokat adott, hogy például milyen gyakorlatokkal, mozgással vagy hasonló tevékenységekkel járulhat hozzá épségének visszaszerzéséhez. Az újdonság most az lenne, hogy a javallatok a beteg egészségügyi kartonjába hivatalosan be legyenek jegyezve. Fontos ez a betegnek, a munkáltatónak és a biztosítónak, akinek jogában áll ellenőrizni a betegállományban lévő személyt. Magyarán: amennyiben a séta javallott, az nem jelenti, hogy a beteg kapálhat, amennyiben a lakóhelyén belül mozoghat, akkor viszont nem mehet el külföldre... Ha mégis, akkor megbüntethetnék. Ha az Egészségbiztosítási Intézet laikus ellenőre megállapítja, hogy a biztosított a betegszabadsága ideje alatt jövedelemszerző tevékenységet végzett, akkor a betegszabadság idejére járó bérpótlékot nem kapja meg. Ha az ellenőrzés során kiderül, hogy a biztosított megszegte a mozgásra vonatkozó előírásokat (például engedély nélkül elhagyta a tartózkodási helyét, vagy olyan tevékenységet folytatott, ami akadályozhatja a gyógyulását), akkor a bérpótlék kifizetése felfüggeszthető vagy csökkenthető. Az egészségbiztosítási szabályok megszegése mellett munkajogi következményekkel is számolni kell. Ha a munkáltató úgy véli, hogy a munkavállaló visszaél a betegszabadsággal, magánnyomozót bízhat meg az ellenőrzéssel. Ha az megállapítja, hogy a munkavállaló megszegte a mozgásra vonatkozó előírásokat, vagy dolgozott a betegszabadság ideje alatt, akkor a törvény értelmében akár rendkívüli felmondás is érheti. A ZZZS szerint elsősorban a beteg szempontjából fontos, hogy egyértelmű legyen számára, mik a kötelezettségei és korlátozásai, mit tehet és mit nem. Azért, hogy a jövőben emiatt ne merüljenek fel problémák. Szerény véleményem szerint a betegek többsége ez idáig sem élt vissza, és nem követte el a felrótt szabálytalanságokat. Bízom benne, hogy ezentúl sem a becsületeseket bírságolják meg csak azért, mert például egy térdműtét utáni betegállomány alatt az utca végéig tett sétával a beteg törekedett visszanyerni izomtömegét, mozgásképességét. Ami pedig a 14 évig tartó betegszabadságost illeti... nos, itt nem a »tettest«, hanem a gyógykezelését előirányzókat, kivitelezőket és a pótlékot folyósító betegpénztárt is elő kellene venni...