Május 2-án első önálló koncertjét adja a Budapest Parkban CoLee, aki eddigi legnagyobb show-ján minden éráját és felállását színpadra viszi. De hogyan inspirálta ebben a Talking Heads és a Stop Making Sense? Miért várt két évet azzal, hogy bevállaljon egy ekkora bulit? Milyen felejthetetlenül jó és rossz élményei voltak Beton.Hofival a Parkban? Mi az a szent őrület, amibe bekerül a színpadon, és hogyan viszonyul a közönséghez?

A podcastban szóba került az is,

– hogyan fogja egy koncerten megmutatni azt az építkezést és sokféle felállást, amit két év alatt összehozott;

– hogyan találta meg a tökéletes hangzását az idei Szigeten, ahol „big banddel” lépett fel, és három vokalista hozta a La Promenade soulos-gospeles hangulatait élőben;

– hogyan lassítja tudatosan a hajtást, hogy a saját tempójában haladhasson a felgyorsult zeneiparban is, ahol sokan a YouTube-ról rögtön arénákba ugranak;

– hogyan jut el a maori harci táncig egy koncerten, és mi köze ennek a bohócmúltjához;

– milyen megható dolgokat mondott egy teológus a La Promenade-ra;

– el tudja-e képzelni, hogy egyszer egy templomban koncertezzen;

– milyen meglepetésekre készül a jövő évben.

Műsorvezető: Soós Tamás

Fotó: Frank Olivér

Miért volt olyan a Láttam a jövőt meghalni című albuma, mint egy thanosi csettintés, hogyan lett a mindent átverző dühből kéztörés, abból pedig aztán STNTLN, az eddigi legsokszínűbb anyaga, és hogyan tudta ebben már zeneileg is egészségesebben kezelni a negatív érzéseit? Erről is beszélgettünk iamyankkal a Koncertsztorik podcast legújabb adásában.

A Müpa és a Fiumei sírkert után december 14-én a Dürer Kertben játssza az STNTLN anyagát iamyank és tízfős zenekara, ahol pont az lesz az érdekes, hogy a rendhagyó helyszínek után hogyan él meg ez a monumentális, filmzenés anyag egy „sima klubban”. Az eddigi életművét keretbe foglaló, a pusztító poszt-metáltól a sötét elektronikáig minden stílusát egybeolvasztó albumról még az októberi Recorderben beszélgettünk yankkal, most viszont kifejezetten az élő élményeiről faggattuk ki.

A podcastból kiderül, hogy

– mikor érezte magát egy koncertjén úgy, mint AnthonyHopkins,

– hogyan ébresztette rá a Jesus & Mary Chain FeketeZaj-os koncertje, hogy ne legyen hiperelitista,

– miért keltenek benne furcsa frusztrációt a jó koncertek,

– hogyan használja a szólózongorakoncertjeit és raveszettjeit arra, hogy elmesélje az STNTLN karaktereinekeredettörténetét,

– miért tart tőle, hogy egyszer csinálni fog egy koncertet,ami szimplán csak egy koncert lesz,

– miért akar metálosoknak nyomni rave szetteket punkattitűddel,

– melyik Vad Fruttik-koncerten parázott be úgy igazán,

– miért félt attól, hogy jegyet kap a visszatérőRadiohead-koncertekre,

– mi az a 2026-os koncert, amit semmi pénzért nem hagyna ki.

Műsorvezető: Soós Tamás

Fotó: Frank Olivér

A Meszecsinka feloszlása után nem akart tovább zenélni, de idén valami átkattant benne, és egy megkapóan szép dallal indította el szólóprojektjét Oláh Annamari, aki nemrég egy kéthetes turnén is járt Bulgáriában. Annamari elárulta, miért égett ki a Meszecsinka utolsó éveiben, hogyan tudott talpra állni a válása és a zenekara feloszlása után, és miért terápiás neki most szólóban zenélni.

A podcastban szóba került az is, hogy Annamari:

– hogyan élte meg a Meszecsinka feloszlását,

– miért a tízéves, születésnapi The Devil's Trade-koncertután döntött úgy, hogy komolyabban veszi a szólóprojektjét,

– miért hajszolta a sikert, és mit csinál, ha lefagy azizgulástól,

– ha világsztár lenne, miért kérne maga mellé mindenkoncerthez egy rinyapartnert,

– milyen volt egy elfekvőben koncertezni Amerikában,

– miért nem hívták a Meszecsinkát bolgár maffiabulikba,

– milyen misztikus élményei voltak egy orosz fesztiválon, ésmiért érzi mélyebbnek a zenéjét a Balkánon,

– milyen volt a Walkabouts- és Glitterbeat-főnök ChrisEckmannel énekelni a Müpában,

– és hogyan alakult az évek során a Swans-rajongása.

Műsorvezető: Soós Tamás

Fotó: Frank Olivér

Milyen volt az Oasis előtt tízezreknek játszani a Szigeten? Mit irigyelt el Manu Chao Kiss Tibitől? És mit szóltak hozzá, hogy Kapu Tibor felvitte magával az egyik dalukat az űrbe? Varga Livius és Kiss Tibi a Koncertsztorik podcast új adásában!

A Quimby nyáron egy pazarul sikerült turnén idézte meg a korai klubkoncertjei hangulatát, március 28-án pedig a 35. születésnapját ünnepli az MVM Dome-ban, így bőven volt miről beszélgetnünk. A podcastben többek közt szóba kerültek:

– az első koncertjeik, amikor még Iggy Popot, TomWaitset, Rolling Stonest és Howlin' Wolfot játszottak, tombolt a közönség és csöpögött az emberlé a plafonról;

– hogyan adtak legendás backstage-koncertet a Manu Chaoval a Szigeten;

– tényleg a '90-es évek végén voltak-e a legjobbkoncertzenekar;

– milyen volt a Quimby egyetlen katasztrofális koncertje,amikor mindegyikük ugyanabból a mérgezett pohárból ivott;

– hogyan kerülnek színjózanul olyan flowba, hogy azt érzik,minden figura fényes, aurája van a fáknak, és azt érzik, hogy röpülnek;

– és milyen, amikor viszont összeül a jeditanács a fejükben,és gondolatbetörések bombáznak egy koncert alatt;

– miért nem unják játszani még a legnagyobb slágereiket sem;

– melyik koncertjük lesz titokban az idén 20 évesKilégzés újrajátszó bulija;

– és hogyan csinálnak egy nyers rock 'n' roll bulit azország legnagyobb fedett arénájában a szülinapjukra.

Műsorvezető: Soós Tamás

Fotó: Frank Olivér

Miért 25 év után lett a legjobb a 30Y? Miért lenne tragédia, ha nem állnának le jövőre? És lehet itthon valakikből Rolling Stones? A Koncertsztorik új adásában Beck Zolival és Sárközy Papával beszélgettünk budapesti otthonuk, a Kobuci backstage-ében.

Idén 25 éves a 30Y, ami az elmúlt években újabb aranykorát éli. Az utóbbi két album után most élőben is egészen új szintre léptek, de mi kellett hozzá, hogy megszülessen életük legjobb 30Y-ja? Hogyan ismerte fel Beck Zoli, hogy a tavalyi évben utolérte a kiégés, és mit szóltak a zenekar januártól induló, féléves leállásához a többiek? Mit hozott vissza az életükbe a nyári Balaton-turné, és lehet itthon olyan hosszú pályát befutni, mint a Rolling Stones, és 80 felé is érvényes, aktuális rock & rollt játszani?

A podcastből kiderül az is, hogy:

– miért ők az utolsó népfrontos zenekar;

– melyik daluk lesz rosszabb, ha jobban játsszák;

– hogyan oldják egymás szorongásait. még mielőtt a másik észrevenné, hogy beszorongott;

– mit várnak a féléves leállástól, és milyen lesz 20 év után megnézni otthon egy random szombatot;

– miért érzi magát Beck Zoli a legelkényeztetettebb frontembernek;

– és hogyan avatkoztunk be a Kobuci-turnézáró koncertjükbe ezzel a beszélgetéssel.

Miért hiszik sokan azt, hogy feloszlottak? Miért a legjobb lemezeik után döntöttek úgy, hogy nem írnak több számot? És milyen érzés egy ilyen nemfeloszlás után tovább játszani?

A zenekarozás mélypontjairól és csodáiról, kiégésről és szeretetről, a legnagyobb és a legfurább koncertjeikről, meg arról is beszélgettünk a Mörkkel, hogy jó ötlet-e szexuális vicceket mesélni egy kínai teaházban a koncerteden.

Idei utolsó vendégünk a Crippled Fox, akik ősszel egy kéthetes, 11 állomásos turnét toltak le Mexikóban. Sztorik apokaliptikus szerelőudvarokról, csupaszív mexikói rajongókról, kaliforniai bandákról, az utánozhatatlan kaliforniai pogóról, és arról, hogy milyen volt a mexikói halottak napján koncertezni. Műsorvezető: Soós Tamás

A Koncertsztorik podcast új adásának vendége Szabó Benedek és Sallai Laci a Galaxisokból, akik elárulják, hogyan enyhültek meg az elmúlt évben és kezdték el újra játszani a régi gitárslágereiket, miért vinnék el A teljesség felét a Fábry showba, milyen vad rocksztárélet folyt Baján, a végén pedig az is kiderül, hogy akkor most feloszlik-e jövőre a Galaxisok.

Műsorvezető: Soós Tamás

„Megtanultuk, hogy nem szabad komolyan venni a rock and rollt” – mondja a műsorban Agócs Márton és Katona Bálint, akik ehhez igazodva viccesen sztoriznak a komolyan vett zenélésről és a komolytalan rock 'n' rollról, egymás művészi szintű szívatásáról, a zsámbéki Faház-életérzésről, első gázsikról és első teltházakról, májusra kiürülő zenészszámlákról, Agócs Marci telefonkönyv- és naptáragyáról, szezonálisan elszállt egókról, koncert utáni hipervándorlásról, a gimis tinizenekarukról, és az Aurevoir-siker receptjéről („nagycsaládosokból nagylétszámú zenekar = Müpa félház”), de szóba kerül a lófingató chilipálinka, az Irigy Hónaljmirigy, Bálint bukikorszaka, és az a para eset is, amikor a dobosuk kilyukadt tüdővel nyomott le egy koncertet – és utána még egy komplett átbulizott hétvégét.

Műsorvezető: Soós Tamás

Új adásunk vendége Vörös András, az Ørdøg és a Diabolus In Musica énekese, aki március elsején a Superbutt-tal ad jubileumi koncertet a Dürer Kertben, mi pedig át is sztoriztuk vele a zenekar 25 évét.

Visszarepülünk a Superbutt hőskorába, amikor az Ignite-tal, a Pro-Painnel és az In Flamesszel turnéztak, összehaverkodtak a Clawfingerrel, a Faith No More-ral buliztak Ausztriában, és több tízezer embernek játszhattak a német With Full Force fesztiválon a Pro-Pain, az Anthrax és a Motörhead előtt. De „telehánytuk a padlást, de hagyjad, nem kell felszedni, mert a kutya majd úgyis feleszi” sztorik helyett inkább arról beszélgetünk, hogy miért jó varázstalanítani az idoljaidat, miért nem az élet értelme heti háromszor eljátszani a Pioneert, és miért nem boldogította volna, ha a saját műfajában világsztár lesz, mint Báthory Zoli a Five Finger Death Punch-csal. Hogyan kerültek ki Kubába turnézni, amikor már nem létezett a zenekar? Mit műveltek a dobzseni Nick Barkerrel a pesti éjszakában? Fog még 70 évesen is Superbuttot énekelni? Az adásból ez is kiderül.

Műsorvezető: Soós Tamás

Új adásunk vendége Kolibri, aki első nagyobb sikerei után döntött úgy, hogy elmegy világot látni, és hazaérve meglepve konstatálta, hogy egyéves eltűnése nemhogy nem ártott a karrierjének, de népszerűbb lett, mint valaha. Világkörüli útjáról, teltházas őszi turnéjáról, és Baba Azizzal készülő új albumáról is mesélt a Recordernek.

„Amikor elutaztam, abban sem volt biztos, hogy akarok-e még valaha színpadon állni” – mondja Bognár Bandi, aki podcastunkban elmeséli, hogyan jött rá a világ egyik legszebb tengerpartján, hogy neki tényleg a zenélés az útja. Kolibri részletesen beszámol az útjáról, amin egy kukában talált gitáron kezdte el írni új lemezét, amelynek Baba Aziz lesz az executive producere, de szóba kerül az is, hogyan találta meg a boldogságot képkeretezőként, és miért kellett túlélésre játszania Észak-Indiában.

Bandival átbeszéljük a szinte minden helyszínen teltházas visszatérő turnéját, ami előtt teljesen elment a hangja („A bizonyítási vágy ráült a torkomra”), első fellépését, amin a közönség felé ment le a színpadról, mert nem tudta még, mi az a backstage, és azt is, hogyan teljesedett ki a zenéje azóta, hogy Háló Gerivel és Horváth Mátéval trióban, zajos, gerjedő gitárokkal játssza érzelmes, bensőséges számait.

Műsorvezető: Soós Tamás

Új adásunk vendége Grandpierre Atilla, a jövőre 50 éves Vágtázó Halottkémek frontembere, aki a Fellázad a Semmibe Vett Öröklét című új lemezükről, a VHK-koncertek eksztázisáról, a Rituális Színházról, és arról is mesélt, hogyan próbáltak forradalmat kirobbantani egy-egy jól sikerült fellépésükkel. 

A Koncertsztorik podcast új adásának vendége a Jazzbois, akik a legsűrűbb és legizgalmasabb évükön vannak túl. Nyáron játszottak a Montreux-i Jazz Fesztiválon, lenyomtak két Európa-turnét, ősszel ráadásul az eddigi legnagyobbat, 12 állomással, főzenekarként, teltházat csinálva nem ritkán 5-600 fős helyeken, köztük az újvonalas, fúziós jazz-soul-funk londoni fellegvárának számító Jazz Caféban, megjárták a legmenőbb amerikai showcase fesztivált, az austini SXSW-t, és kihoztak egy nagylemezt, a beszédes című Still Bluntedot.

A podcastban Czirják Tomival, Molnár Benczével és Sági Viktorral beszéltük át a Jazzbois idei kalandjait.

Műsorvezető: Soós Tamás

A Koncertsztorik podcast új adásának vendége a nemrég Grammy-re felterjesztett Söndörgő, akikkel a korai, kombi Trabantos turnéikról, a Chris Potterrel közös albumukról, a Snarky Puppy-hoz fűződő barátságukról, és arról is beszélgettünk, hogyan lett az amerikai turnémenedzserük Prince első számú asszisztense.

Műsorvezető: Soós Tamás

Fotó: Frank Olivér

A Koncertsztorik podcast új adásának vendége az ország egyik legnépszerűbb metálzenekara, a Lazarvs, akik októberben jubileumi bulival ünneplik meg a Hellish című, az idén 10 éves alaplemezüket. Kocsonyássá váló gitárokról, lyukas színpadokról, Weedeateres házibuliról, és a nemzetközi, nightlineres turnézásról is beszélgettünk Áron Andrással és Makai Lászlóval, akik őszintén elmesélték azt is, hogyan élték meg tavaly azt a traumatikus tagcserét a zenekarban.

Elmesélik Andris miskolci sztoriját, amikor annyira pörgette a fejét a Judas alatt, hogy elájult a koncert közepén, a fishinges óriásvihart, amikor Makkos nem mert fellépni, és a legendás hajdúszoboszlói esetet is, amiről semmit se spoilereznénk. Beszélünk a koncert előtti ivásról is, hogy milyen volt Andrisnak az önpusztítós éveiben turnézni, és Makkos feleleveníti azt a koncertet, ami után megfogadta, hogy soha többet nem iszik alkoholt fellépés előtt és alatt – csakis utána, de ma már azt is mértékkel.

Műsorvezető: Soós Tamás Fotó: Frank Olivér

Az AWS májusban egy emlékezetes Budapest Park-koncerttel koronázta meg új korszakát, másnap pedig a Viszlát nyár c. slágerük 50 ezer ember előtt hangzott el a Puskásban, amikor Azahriah ezzel zárta poptörténelmi triplázását a stadionban.

Hogyan élték meg az emlékturnét énekesük, Siklósi Örs halála után?

Milyen volt, amikor bedobták a mélyvízbe az új énekesüket, Stefán Tomit?

Hogyan hozták le a Parkos bulit a dobosuk utolsó pillanatos szalagszakadás után?

Miért volt nekik duplán megható, hogy Azahriah eljátszotta a Viszlát nyárt a Puskásban?

Miért rokkantak bele majdnem az Útvesztő című daluk befejezésébe, amit Örs még felénekelt a halála előtt?

És mi az a komment, amivel úgy igazán ki lehet hozni őket a sodrukból?

Brucker Bencével és Schiszler Somával Soós Tamás beszélgetett.

Fotó: Frank Olivér

A Koncertsztorik podcast idei első adásának vendége a dallamos poszt-hardcore szupergroup, a Shell Beach, akik tavaly tíz év után hozták ki harmadik lemezüket, a Solar Flare-t, amivel felléptek angliai fesztiválokon, rangos európai showcase-eken, voltak balti és német turnén, legendás londoni klubban, és még a háború előtt Izraelben, most májusban pedig egyik abszolút kedvencükkel, az ausztrál nu-progos Closure In Moscow-val turnéznak. A Koncertsztorik új adása meghallgatható a Spotify-on, az Apple Podcastsban, vagy más ismert podcasthallgató appokban!

Somló Palival és Mohácsi Matyival átbeszéltük tavalyi nagy évük minden fontos buliját: többek közt a portsmouthi Takedown Festivalt, ahol az azóta szupersztárrá nőtt, rejtélyes Sleep Token előtt játszhattak és összehaverkodtak a Loathe-tal, a volt marhatelep helyén kialakított, extrém/tech/prog metálos Tech Festet és az ottani merchös bandázást, ahol whiskyre cserélik a zenekarok a pólóikat, és a pici, de legendás, londoni kulthelyen, a The Black Heartban tartott fellépésüket, ahol világsztárok szoktak titkos koncerteket adni. Szóba került, hogyan barátkoztak össze menő zenekarokkal (Enter Shikari, Closure In Moscow) és hogyan lettek ebből közös turnék, és elmesélték, milyen volt a hírhedt berlini szexklubban, a KitKatben játszani, ráadásul úgy, hogy az utolsó pillanatban kellett új énekest találniuk a kilépő Totik Zoli helyére.

Felelevenítettük a kétezres évek pezsgő hazai underground színterét és az első, kultiplexes Shell Beach-koncertet is, amiről kiderült, hogy létezik róla egy komplett felvétel, amit Paliék gőzerővel keresnek, és beszéltünk a Stubbornnal és The Southern Oracle-lel közös, első európai turnéjukról is, amin gázpalackról főztek kávét, gyúróterem padlóján aludtak, és walkie-talkival tartották a kapcsolatot.

Baj, ha a zenélés 20 év és több Eu-turné után is még egy költséges hobbi? Kell a külföldi siker, hogy itthon érdekes legyél? Mit tud nagyon az angliai közönség, és miért rohadt jók a német klubok? Milyen volt több kutyának játszani, mint embernek? Mi volt minden idők legjobb Shell Beach-bulija, és miért olyan nagy dolog, hogy most a Closure In Moscow-val turnézhatnak? (A magyar buli május 7-én lesz a Dürer Kertben, a podcastben ajánlott svéd bandát itt tudod csekkolni.)

Műsorvezető: Soós Tamás

Fotó: Frank Olivér

A Koncertsztorik podcast ötödik adásának vendége a Carson Coma. Hogyan élik meg az elsöprő sikert, a több ezer sikítozó rajongót, és a rohadt nagy színpadokat? Miért kerülnek töredék másodpercekre egzisztenciális válságba, és miből születnek a csupaszív, energikus koncertek? A Budapest Parkban a júniusi teltház után szeptember 1-jén saját fesztivállal duplázó zenekar két ritkábban nyilatkozó tagját, Bóna Zsombor gitárost és Gaál Péter ütőhangszerest sikerült mikrofonvégre kapnunk, akik elárulták azt is, hogy milyen hetekig durva gyomorfertőzéssel koncertezni.

Péter mesél arról is, hogy milyen volt frontemberként kiállni a színpadra, és elénekelni a lomtalanítós punkszámot, amit ő írt a IV-re, és kiderül az is, hogy ellentmondásos-e az alkoholizmus társadalmi problémájáról beszélni interjúkban, majd eljátszani a Kurvára bebaszunk című Böiler-klasszikust a koncerteken.

Megkapargatjuk azt a mítoszt is, hogy a Carson Coma is egy-két év alatt futott be, mint a mai újhullámos hiphophelőadók (náluk ez inkább 4-5 év volt), és felelevenítjük a korai turnékat, amikor 40 embernek játszottak a Végállomás Klubban a Parazol előtt, vagy a szúnyogokat csapkodták maguk körül Szolnokon, fel se fértek a színpadra, és Zsombor egy mezőn futkosott gitározás közben.

Beszélünk a legelső Carson Coma-koncert adrenalinrobbanásáról, felgöngyölítjük az első évben lemorzsolódott, hetedik Carson Coma-tag rejtélyét, és kiderítjük, hogy az ősszel bécsi koncertre készülő zenekarnak vannak-e ambíciói a nemzetközi porondon, vagy továbbra is csak a magyar piacra koncentrálnak.

Természetesen szó esik a szeptember elsejei minifesztiválról is, az előzenekar-választásról („szétadom, ha vannak rajongóink, akik csak így eljönnek ránk, és kapnak az arcukba egy kis Kibaszott Embereket meg Hocuspony-t”), és arról is, hogy milyen az, amikor a délutáni napsütésben megnyílik a moshpit a Carson Coma-közönségben.

Műsorvezető: Soós Tamás

Az adás a Mastercard támogatásával jött létre.

A Koncertsztorik podcast negyedik adásának vendége a Blahalouisiana, akik augusztus 24-én már a második nagy koncertjüket adják a Budapest Parkban. Hogyan lett az énekesnőjük, Schoblocher Barbara az ország egyik legjobb frontembere? Miért gondolkoztatja el őket az Azahriah-jelenség, és ők miért futottak be lassabban, ha már a Blaha előtt is volt egy sikeres zenekaruk? A basszusgitáros ⁠Jancsó Gábor⁠ral és a gitáros ⁠Szajkó András⁠sal megfejtjük azt is, hogy mi a tökéletes piamennyiség egy koncerten, miért jó nagy tömeg előtt a magányról énekelni, és egyáltalán milyen érzés színpadon állni zenészként. Mi zajlik le bennük egy-egy koncert alatt? Milyen az, amikor hirtelen bevillannak emlékképek a színpadon? Hogyan kerülnek flow-ba, és milyen kicsinyes hibák tudják kipöccenteni onnan őket? Min szoktak veszekedni koncert után, és hogyan kezelik az olaszos hangulatot a zenekarban? Előtte azonban végigfutunk az együttes (koncert)történetén, és átbeszéljük azt is, hogy a tavalyi lemezük, a ⁠Hozzánk idomult éjjel az ég⁠ milyen szintlépést hozott az életükbe, adódnak-e fura vagy kellemetlen helyzetek abból, ha öt férfi és egy nő turnézik együtt, de szóba kerülnek a VOLT-os Arctic Monkeys-buli titkai, és az a kivételes koncert is, amin a Blaha minden tagja tökrészeg volt. Műsorvezető: Soós Tamás

A podcast a Mastercard támogatásával jött létre.

A Koncertsztorik podcast harmadik adásának vendége Vitáris Iván, aki júniusban adta élete legjobb és legfontosabb koncertjét az Ivan & The Parazollal a Budapest Parkban. Miért ezen a bulin állt vagy bukott a zenekar jövője, hogyan adja vissza a sors a Parazol-átkot, és menti meg őket a leggázabb szituációkban, és miért írtak motörheades számot a készülő lemezükre?

Ivánnal a júniusi parkos koncertjükből kiindulva göngyölítjük fel, hol is tart ma a Parazol, mennyire tette őket taccsra a covid és a traumatikus tagcserék, és hogyan tudtak úgy megújulni, hogy közben megduplázták a közönségüket. Iván egy hármas csillagrombolóval fejti meg a képletet, kielemzi az 5 legnépszerűbb számukat Spotify-on, és őszintén beszél a koncertezés anyagi oldaláról is.

Megkérdezzük, hogy haverzenekarként mit szólnak a Carson Coma gyors sikeréhez, és mennyire frusztrálják a ma már mindenhol elérhető nézettségi és látogatottsági számok, mire kifejti elméletét arról, hogy a magyar zeneipar is olyan, mint a magyar társadalom: vannak a nagyon befutott „gazdagok” és a kisebb, szintén ügyes, de szegény zenekarok - és a kettő között óriási a szakadék. Kitérünk az élet nagy kérdéseire is (Beatles vagy Stones? Jagger vagy Gillan?), seperc alatt eljutunk Newtonig, és máris a prágai Stones-bulin találjuk magunkat, amit Iván végigzokogott, miután belecsaptak a Street Fighting Manbe. Szóba kerül a bordeauxi Rival Sons-koncertre való kijutásuk filmbe illő története, és az is, hogyan intézte el Iván az utolsó pillanatban, hogy felléphessenek a Szigeten tavaly.

Miért hisz még mindig a kettős beszélben? Hogyan fogja jobban kihasználni a hangját, és miért énekelt eddig baritonként főleg tenor dolgokat? Miért nem mert soha beugrani a közönségbe, és milyen volt, amikor kitörte a bokáját egy koncerten? Tényleg végig kell szívni 13 évet turnézással, hogy igazán jó legyen egy zenekar? Mivel traktálták a sheffieldi Arctic Monkeys-rajongók a Szigeten, és mi a legnagyobb álmuk, amit már két éven belül valóra válthatnak? Hallgasd meg Iván válaszait a Recorder új podcastjában!

Műsorvezető: Soós Tamás

A podcast a Mastercard támogatásával valósult meg.